Nem tudom, hogy téged honnan érhetnek támadások. De ha a csalárdság mezejére lépsz, az könnyen ingovánnyá válhat (hogy eme csodálatos hasonlattal éljek :))).
A topichoz igazodva: rámozdulni másra csak szépen, csendben! A sajtónak egy szót se.
Ha az illető számodra ennyire értéktelen, akkor valóban nincs értelme küzdeni vele. De ugyanakkor azt mondom, figyelj nagyon, mert támadások érhetnek olyan irányból, ahonnan nem is számítanál. Különben meg mondd, ki az a gonosz, rosszindulatú intrikus, és mivel bántott meg téged ennyire?
Nem biztos, hogy érdemes mindenkivel harcolnom...Nem biztos, hogy az illető számomra ér annyit, hogy energiát fektessek be a vele való harcba...
És amúgy sem lenne hozzám méltó mindenféle gyermeteg, rosszindulatú intrikával szemben védekeznem, mert az már nem hatalmi harc...
Pedig hatalmi harcokra igenis szükség van. Akár valódi hatalomért, akár a mások számára mutatott látszólagos hatalomért, de az a fontos, hogy az történjen, amit én szeretnék.
Például itt a neten is megfigyelhető, hogy egyesek rá akarják erőszakolni saját meggyőződésüket másokra, amit azok nem néznek jó szemmel. Ez a nemek között is nagyban dívik.
Mindenesetre óva intelek attól, hogy teret engedj mások személyes megnyilvánulásainak, és csak azt tudom tanácsolni, helyezd előtérbe a saját személyiségedet és éreztesd másokkal, ha esetleg azok megbántottak volna.
Bocs, de az itt felmerült kérdés az volt hogy hogyan kellene lereagálni, egy társaságban, a nem a partner arcán csattanó csókot a partnernek...Tehát erre vonatkozólag én még mindíg azt mondom, hogy jobb a békesség, és ennek érdekében mindent el kell követni. A hatalmi harcok kérdése egy párkapcsolaton belül, már egy egészen más tészta!
Azt pedig, hogy adott esetekben mit tudok rólad elképzelni, végképp nem tartozik a tárgyhoz, ha nem az idegen személy csókolgatása tekintetében érted. És végképp nem feltételeztem egyetlen szóval sem semmilyen szándékos rombolás lehetőségét. Bocs, ha félreérthető voltam.
Én semmiképpen nem szeretem senkire sem ráerőszakolni semmilyen gondolatom. Általában el szoktam mondani a véleményem, de semmi több.
Ugyan már, dárga rahell! El sem tudod képzelni, hogy ha én egy nővel valahol megjelenek, akkor érdekel az emberek véleménye, és igyekszem a dolgokat úgy beállítani, hogy a nő tisztessége és "büszkesége" ne forogjon veszélyben? Ehhez képest azt feltételezni, hogy még én rombolom azt szándékosan, picit alulbecsülésre enged következtetni.
Furcsa, de én akkor vagyok büszke egy nőre, ha picit a tükörképem, és legalább olyan magabiztos és meghatározó, mint amennyire magamat tartom annak. Ez állandó harcot jelent, a dominancia harcát, de a kapcsolat csak akkor lehet állandóan mozgásban és fejlődésben lévő, ha mindkét fel megpróbálja ráerőszakolni a saját dolgait a másikra, ugyanakkor mindkettő védekezik is ez ellen.
Állandó békében élni, az tiszta nyugdíjas felfogás. Mégis, mi abban az élvezet? :))))
Ugyan már! Hát nem az a lényeg, hogy helyre álljon a béke?! Mert ha nem, akkor talán el kellene gondolkodni azon, hogy mi is a cél, és hogy egyáltalán mi a fontos az illető számára. A többiek véleménye , vagy az illető hölgyemény személye. Azt hiszem ebben a kérdésban már nem kell kifejezetten női egyedekben gondolkodnunk, hiszen a dolog fordítva is megtörténhet. Vagy annak nem kellene ekkora feneket keríteni? Esetleg az könnyebben megbocsátható? Szerintem ebben az esetben minden eszedbe jutna, csak a lányzó hírneve, büszkesége, stb. nem.
A lényeg talán az, hogy az ember gyereke hűséget fogad s nem vakságot!
A többi mindenkinek magánügye, ugye, de azért vígyázok nehogy pofán vágjon az asszony. :-)
Kulturált beszélgetésekkel talán el lehet érni, hogy a lány behódol és valóban nem tesz ilyet többet. De ugyanakkor a sértett egyént általános elismertsége meginog, elvesztette a magabiztos férfi látszatát, egyszerűbb esetben csak megmosolyogják, van viszont amikor még sajnálni is kezdik.
Úgy gondolom, hogy amit felvázolsz, az nem lenne több gyerekes, és teátrális hisztinél. Az ember, ha valóban inteligens, akkor az ilyen dolgokat diszkréten és kultúráltan kezeli, mert onnantól kezdve, hogy felhívta a társaság figyelmet az esetre, akkor az isten sem menti meg attól, hogy ő legyen az est folyamán a központi téma. Míg ellenkező esetben csak néhányan, vagy senki nem figyel fel a dologra. Szóval szerintem sokkal többet ér egy kultúrált, és higgadt beszélgetés a kedélyek lecsillapodása után.
Kézben lévő söröskorsó lecsap, és figyelő tekintetek mellett helyiséget elhagy. Ha utánam jön, lehet beszélgetni az ügyről, ha nem, nem.
A lényeg, hogy amit mások előtt sértett sértett meg, azt mások előtt hozza rendbe.
Mert:
1. nem foglalkozott az én reakciómmal, úgy cselekedett (és ez sértő)
2. nyilvánítsa ki, hogy hülye volt, megbánta, és mások számára is tegye egyértelművé azt, hogy foglalkozik az én véleményemmel, azaz utánam jön a helyiség elhagyásakor (ami nyílt megbánás)
Kedves rahell,
Szegénykém, most picit visszavonultál, pedig amit a tiltott gyümölcsről és az izgalom hevéről emlegettél, az mind létezik, azzal a különbséggel, hogy az ember ezt nem barátok vagy ismerősök jelenlétében teszi meg, hanem úgy, hogy mások azt ne lássák. (Bármennyire is izgalmasnak tűnhet úgy átölelni valakit erotikusan, hogy illető barátunk ott van, de pont félrenéz.)
Gondolom te is úgy csalod meg a barátodat, hogy az ne derüljön ki, (nem beszélve az azonos térben való tartózkodásról, amely ennek a szélsőséges esete) és mindegy hogy ez azért van-e mert meg akarod őt tartani, vagy pedig azért, mert valóban félted a másik ember társasági megbecsülését és a másokban önmagáról általa felépítgetett képet. Vagy tévedek?
Az egészből arra akartam kilyukadni, hogy mégis, mivel jelezzük a tömeg számára, hogy az illető nő érintkezésügyileg átlépett egy láthatatlan határt, amely közvetlenebb az egyszerű baráti kapcsolatnál és sértő a partner számára. Szerintem egyértelmű a látványos felháborodás, de pocskondiázás és kimondott szavak helyett elég egy megbántódást és a cselekedettől való elhatárolódást tanusítani.
Tudod, az a gondom, hogy nem lehet olyan befolyásoló tényező, ami "leteríti az ember eszét". Ha mégis leterül, akkor viselje következményeit. Tudniillik amikor egyenes gerinccel távozom, akkor nem az történik, hogy elveszítem, csak azért, hogy győztesen kerüljek ki a csatából, hanem ő veszített el engem azzal, hogy hagyta az eszét leterülni. Az oksági kapcsolatokat most ne feszegessük, mert egy ilyen helyzet kialakulásában vállig benne lennék én is... Ha bennem nem lenne hiba, a csók sem csattanna el.
Nézd, az ész alapján neked igazad van, és Nuwandának is, de a dolgok gyakran nem ilyen fehérek, vagy feketék. Magyarázkodásnak hatna vagy sem, tényleg vannak befolyásoló tényezők melyek időnként leterítik az ember eszét, és az egyén attitűdjétől függ, hogy ennek mennyire, és mikor enged. És az is egyén függő, hogy ki mennyire tolerálja az ilyen dolgokat. Ha mindenki ugyanúgy megbocsáthatatlannak tartaná az ilyen jellegű botlásokat, akkor nem maradnának ennyien együtt, egy esetleges félrelépés után is. Szóval én elképzelhetőnek tartok olyan eseteket is, amikor nem elsősorban az ember önérzete a legelső szempont a döntéshozásban.
Nuwanda, igen, igazad van abban, hogy ilyen esetben tiszteletben tarthatta volna a társa érzéseit, és nem tudok más magyarázatot arra amit tett, mint hogy így sokkal izgalmasabbnak találta az akciót, a benne rejlő veszély miatt, ill. a tiltott gyümölcs szindróma miatt. Nem jött be. Ennyi.
bocs, hogy beleugatok a beszélgetésbe, de megszúrta a szememet az "egyenes gerinccel" kifejezés, amit használtál, meg az utána lévő felsorolás arról, hogy ugyan milyen magyarázata lehet egy csóknak.
Nos, SZVSZ semmiféle magyarázata nincs egy ilyen csóknak. Ha egy ilyen megtörténne, akkor "egyenes gerinccel" távoznék én is. Tudniillik erre egyszerűen nincs mentség. Csak kifogáskeresés. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy mi vezetett oda, hogy az a csók elcsattanjon. És nem hiszem, hogy bárki ebben az esetben "az emberek szemében csorbult férfiúi büszkeségre" gondol. Ha elcsattant, akkor a másik félnek nincs más választása, mint az "egyenes gerinc". Ekkor már nincs tisztázni való. Minden más reakció hibás.
Magamból kiindulva csak akkor smárolok le nyíltan más csajokat, ha már valóban nincsenek terveim az előzővel, bár akkor is inkább előbb közlöm vele, és csak utána teszek ilyet, még ha nagyon sikerül is részegnek lenni.
Különben meg az egyenes gerinc mind semmi, egyszerűen vannak normák, amiketet mindenkinek be kell tartania, mert másnak a becsületébe gázolni akkor sem szép, ha az illető egyén nem tesz ellene semmit, illetve csak magánszinten próbálja nemtetszését kifejezni.
Tudomásul kellene már venni, hogy egyáltalán nem megvetendő dolog, ha az ember ugyanazokat a viselkedési elveket követeli meg "párjától", amelyeket magára nézve kötelezőnek tart, illetve azok megszegéséért elsősorban saját erkölcsi megítélését védi, nem pedig a másikét.
Azt nem kellene elfelejteni, hogy itt nem másról van szó, mint más emberek érzéseinek tiszteletben tartásáról, amely sokkal fontosabb a kulturált társas viselkedés szempontjából annál, hogy akár egy "pillanat heve"-szerű csókkal is megsértsük.
Ja! Akkor azért kell ezt az egész játékot végig csinálni, nehogy az emberek szemében csorba essen a férfiúi büszkeségeden! Értem! Tehát nem az a fontos, hogy az általad szeretet emberrel tisztázd a dolgokat, hanem hogy midenképpen egyenes gerinccel kerülj ki a csatából, még akár olyan áron is, hogy elveszíted az illetőt. Hiszen az a csók - bármennyire paraszt dolog is - lehetett a pillanat hevétől, vagy ittas állapotban, kicsinyes bosszúból, és még számos más hülye okból kifolyólag, és nem feltétlenül a megcsalás éls megalázás szándékával!
Ha szegény annyira elmaradott, hogy nem jön rá, hogy egy nyilvános smárolás után miért vagyok ideges és nyilvánosan sértődött, akkor aztán már ne is kérjen bocsánatot, mert ezután a kutyát nem érdekli, hogy kivel és mit csinál.
Amúgy nem az egyszerűség miatt kell ez színjáték, de társasági megbecsülés is van a világon, akit meg nyíltan meg lehet hülyíteni, arról mindent gondolnak, csak azt nem, hogy képes kontrollálni a kapcsolatait. Akit semmi más nem érdekel, csak hogy az illető kislánnyal mindig mindent szépen és egyenesen megbeszéljen, közben meg fogalma sincs, hogy a látszatnak engedve mit gondolnak róla az emberek, hát annak furcsa meglepetésekben lesz része az élete folyamán.
Az egész történés amerikai kliséizmusa kevésbé melodramatikus, mint azt sokan gondolnák, egyszerűen meg kell tudni különböztetni a társas kontextusokat a személyes érintkezésektől, és ha valaki megsértette a megánszférát érzelmi oldalról, akkor ugyanazon a síkon kell ezt reagálni, ez teljesen természetes.
Persze, aztán ha véletlenül nem azt következteti ki amit te szeretnél, hanem valami egészen mást, akkor jönnek az újabb bonyodalmak és félreértések...Sokkal egyszerűbb nyiltan elmondani, hogy mi a pálya, mintsem találgatósdit játszani, és tovább fokozni a feszültséget. De tudom, sokkalegyszerűbba sértett őrgrófot játszani, hiszen az olyan mint egy remek amerikai klissé.
Ennek az a lényege, hogy éreztessük vele, a tetteiért ő felel, úgy hogy nyíltan senki sem vonja őt felelősségre, mégis elveszt valamit, amit aztán nagyon sajnálni fog.
bcsi,
Nőt megkérdezni ilyesmiről? Még én nyavalyogjak neki? A fenét! Jöjjön rá maga, hogy mit művel! Álljon oda elém magától, kérjen úgy bocsánatot és ígérje meg, hogy többet ilyet soha nem tesz sem velem, sem mással.
Ez nevelő célzatú, tudniilik tényleg így sajátíthatja el az általános társasági viselkedési normákat.
Faképnél hagyás? De hát az a lényeg, hogy nekem nem lenne ellenemre a dolog, a megkérdezésért meg állítólag pofont lehet kapni, úgyhogy nem lettem okosabb.
Ha ilyenkor észnél van az ember, megkérdezi a nőt, hogy miért teszi? Aztán a rövid eligazítás után - ha mégegyszer csinálja - megtörténik a faképnél történő hagyás esete...
Sok nehézségtől szabadulhat meg az ember, egyetlen határozott lépéssel. Törje a fejét a gyengébb nem, hogy mit kellett volna csinálnia ?
K. mr.moon! Nyilvánvaló hibát követtél el, mert nem vetted figyelembe az erőviszonyokat, valószínű, nem sok keresnivaló van ilyen helyzetben, még akkor sem, ha te vagy az erősebb, én csak arra lettem volna kíváncsi, hogy mi járhat ilyenkor egy nő koponyájában, de ezt inkább ők tudnák megmondani. Vagy még ők sem.
Engem már vágtak pofán erőből ilyen ügy lerendezéseképpen, úgyhogy javaslom az önmegtartóztatást! A testi éppséged csak fontosabb, mint egy az aktuális faszijára szaró nő gerjedelme, ugye?
Inkább azt mondjátok meg gyerekek ,hogy én mi fenét lépjek ,ha éppen rám mozdul egy nekem tetsző perszóna ,aki láthatóan nincs egyedül? Lehet ,hogy csak azért ilyen bátor ,mert védelem alatt érzi magát és tudja ,hogy úgysem tudok mit csinálni? Egyedül lévők valahogy sokkal ritkábban akarnak észrevenni. Mi ez ,Murphy törvénye?
